Nem is olyan régen találtam egy elgondolkodtató idézetet az interneten:
"We travel not to escape life but for life not to escape us."
Az ilyen és ehhez hasonló életbölcsességekkel kiválóan tudok azonosulni, ugyanakkor erre nem én vagyok épp a legjobb példa, hiszen mindig hajlamos voltam a problémáim és csalódásaim elől külföldre menekülni. Nagy szakításaink után néhány évvel ezelőtt a barátnőmmel Ciprusra utaztunk felejteni, hogy napoztassuk a fájdalom kilóitól megkönnyebbült (azóta is visszasírom azt az alakot egyébként) hab testünket és persze mert a Földközi-tengerre néző panorámás teraszon elsiratni a múltat mégiscsak nagyon vagány. Olyan teátrális. De főleg vagány! Semmi másra nem voltunk képesek egy héten keresztül mint reggel letántorogni a szálloda tengerpartjára jókat bőgni egy romantikus könyv vagy egy esküvői képekkel tarkított bulvár magazin fölött, aztán este visszabotorkálni a szobába. Egyszer busszal beutaztunk ugyan Larnacába egy "cardio shopping" erejéig de kiderült, hogy nemzeti ünnep van és mindent zárva találtunk. Illetve egy másik este elsétáltunk a sétányra fagyizni, de miután a barátnőm sms-t kapott a volt fiújától kis híján elájult így gyakorlatilag a hátamon vittem vissza a szállodába. Úgy döntöttünk ennyi kaland elég is volt a hétre és ezek után nem hagytuk el az Adams Beach Hotel biztonságot nyújtó falait és tengerpartját. Valami rejtélyes okból kifolyólag azonban a magyar animátorok a módszeres üldözésünkbe kezdtek és minden nap megtaláltak és próbáltak vízi gimnasztikára és egyéb baromságokra csábítani, persze teljesen eredménytelenül. Nem tudtuk, hogy ennyire nem látszik, hogy szenvedünk vagy csupán be akarták tudni heti jócselekedetnek, hogy mozgásra bírnak két szerencsétlen, lusta szinglit...
Amióta egyedül élek Budapesten nagyon minimális időt tudok a szüleimmel tölteni ahhoz képest, amennyit szeretnék. Így kapva kaptam a kedves invitáláson és elkísértem őket izraeli körutazásukra. Az időpont ideális volt, hiszen sok minden történt az utóbbi időben és úgy éreztem vannak bizonyos dolgok, amiket még csak most kezdtem felfogni feldolgozni és tudtam, hogy vár rám pár olyan lépés is, amikre érdemes lélekben felkészülnöm.
Van néhány ország, ahová mindennél jobban vágytam (vágyom) és a múlt hétig Izrael is ezen álom desztinációk között szerepelt...
Izrael egy misztikus ország és bár közigazgatásilag illetve diplomáciailag fiatal államnak számít, valójában itt kezdődött minden...ez a hely mindennek az alfája és mivel például a keresztény vallás szerint itt lesz az utolsó ítélet is, szerintük tehát az omegája is egyben.
Van néhány ország, ahová mindennél jobban vágytam (vágyom) és a múlt hétig Izrael is ezen álom desztinációk között szerepelt...
Izrael egy misztikus ország és bár közigazgatásilag illetve diplomáciailag fiatal államnak számít, valójában itt kezdődött minden...ez a hely mindennek az alfája és mivel például a keresztény vallás szerint itt lesz az utolsó ítélet is, szerintük tehát az omegája is egyben.
A zsidó, a római illetve görög katolikus, az iszlám és egyéb vallások izgalmas, olykor félelmetes egyvelege alkotja az ország magját de Izrael azért fantasztikus, mert nem csupán azok találják érdekesnek, akik vallásosak vagy akiket lázba hoz a nemzetközi politikai helyzet. Izgalmas a gasztronómiája, a természeti kincsei, lélegzetelállító a fekvése, a Tel Aviv-i éjszakai élet pedig varázslatos és bármelyik európai nagyvároséval vetekszik. A helyiek azt mondják, náluk Jeruzsálem imádkozik, Haifa dolgozik, Tel Aviv pedig szórakozik! De érdekes ellátogatni olyan helyekre is, amik a híradásokból ismerősek mint Ciszjordánia, a gázai övezet vagy épp bármilyen palesztin fennhatóság alá eső rész. Függetlenül attól, hogy az ember miben hisz, vagy éppen ki-ki hogy nevezi a saját Istenét, tagadhatatlan, hogy ezen a helyen valami történt vagy történik. Valami megfoghatatlan, valami transzcendentális erő jelenléte érezhető. Az ország egész aurája más, mint ahol eddig valaha jártam és a több ezer éves történelem kézzel fogható maradványai még a leghitetlenebbekben is kétségeket ébresztenek. Elvégre nem minden nap sétál az ember egy keresztesek által a IV. században épített Bazilikában vagy áll szemben a Siratófallal, melynek 7 sora még Heródes király idejéből maradt ránk. Ahogy megérintettem az évezredes köveket próbáltam belegondolni vajon mennyi mindent láthattak eddig..és hogy ők még mindig itt lesznek amikor én vagy a generációm már csak szép emlékek leszünk!
Néhány kép erejéig bemutatom Izraelt, de hogy ne legyen nagyon unalmas tényleg csak pár hangulat képet osztok meg itt, a facebook oldalamon szenteltem neki egy teljes albumot! :)A képek ugyanakkor nem tudják érzékeltetni azt az összefogást, azt a kitartást és erőt amit a zsidó nép sugároz magából. Az évezredes üldöztetéstől felvértezve, vállt vállnak vetve küzdenek nap mint nap a fennmaradásukért, a hőn áhított, saját államukért. Ez is egy olyan jellemzője Izraelnek, amely könnyen példaértékűvé teheti bármely nemzet számára!
Izrael képekben:
1. Első nap a hegy tetején ébredni Názárettel a lábam alatt azt hiszem megalapozta az út teljes hangulatát. Az Angyali Üdvözlet temploma volt az első hely, amit meglátogattam a Szent Földön.
2. A frissen facsart gránátalmalé hozzátartozott a napi rutinhoz, most éppen facsaróra és persze szép gránátalmákra vadászom Pesten! Hozzáteszem, teljesen lehetetlen olyan szép, érett gyümölcsöket találni :(
3. A Tábor hegyen tett látogatás hatalmas élmény volt a három sátorról mintázott Átváltozási templommal a tetején:
4. Jártam már jó néhány kikötővárosban, de Haifa fekvése egészen rendkívüli:
5. A Galilei tó és a Szent Péter hal - ronda és finom.
6. Jericho a sivatagból nőtt ki, ma palesztin fennhatóság alatt áll. Viszont a tevék nagyon barátságosak. :)
7. A Jordán folyó vize a keresztények szerint lemossa a bűnöket....lehet, hogy egy kicsit mélyebben is bemártózhattam volna? :)
8. Jeruzsálem önmagában lélegzetelállító volt a Golgotával, a Gecemáni kerttel, az Olajfák hegyével, vagy a Via Dolorosával, amely Jézus útján vitt végig, ahol a Keresztet cipelte a Golgotára:
A fal minden létező apró repedésébe kívánságokat tűztek az emberek, ami roppant szívszorító látvány. Elképzeltem, vajon mit kívánhattak itt mások több száz vagy akár ezer évvel ezelőtt és mit kívánhatnak most a világ minden tájáról ide érkezők. Bár a női oldalon meglehetősen szűkös volt a hely (nem úgy a férfin ahová a fal 2/3-a tartozik), én is megálltam pár percre és elhelyeztem a saját kívánság cetlimet és magamban minden jót kívántam mindazoknak akik közel állnak a szívemhez függetlenül attól, hogy tartjuk-e még a kapcsolatot vagy sem...
Amikor megérkeztem Izraelbe, este egy színész barátommal chat-eltem, aki Kaliforniában él és a nyári forgatáson barátkoztunk össze. Persze azonnal megkérdezte, mit keresek Izraelben, mire nagyjából annyit tudtam felelni, hogy azt hiszem válaszokat. Federico ezt roppant mulatságosnak találta és csak annyit tudott rá mondani, hogy "a válaszok benned vannak Kedvesem, de sebaj, érezd jól magad "! Ezen a mondaton egész héten gondolkodtam. Aztán amikor az utolsó előtti napon anyuval sétálgattam a Siratófalnál, ecsetelni kezdte, hogy milyen fantasztikus, hogy ez a rengeteg ember a világ minden tájáról idejön, mert hisz abban, hogy ez a Szent Föld és itt megbocsátást nyer vagy egyszerűen csak megerősödik a hitében. Azt is hozzátette, hogy szerinte mindenkiben ott van Isten és a Biblia is arról szól, hogy ha az ember hisz magában, akkor bármire képes lehet. Bármire...azt eddig is tudtam, hogy anyukám bölcs asszony, de ezek után azt hiszem kiváló szellemi vezető vált volna belőle ha nem akart volna annyira közgazdász lenni!
Elképzelhető, hogy több ezer kilométert utazunk a megválaszolatlan kérdéseinket hordozva poggyászként magunkkal majd egyszer csak arra eszmélünk a világ másik pontján, hogy tulajdonképpen bennünk van a kérdésre a válasz? Hogy lényegében mi magunk vagyunk a válasz? És a hitünk. A hit magunkban és az istenünkben, nevezzék őt Istennek, Allahnak, Buddhának vagy bárminek. Már ha van ilyenünk, ha nincs, akkor bizony magunkra maradunk és nem marad más, mint az önmagunkba vetett hitünk. Bizonyos indai vallási irányzatok akár 3000 istent is megkülönböztetnek. Aki csalódik az egyikben, bátran fordul egy másikhoz. De mi a helyzet az egyistenhittel? Ha abban az egyben csalódunk, akkor is ugyanoda érkezünk vissza: magunhoz. És ez a legnehezebb szituáció. Mert akinek van istene, az külső segítséget is remélhet, aki csak magára támaszkodhat, annak a legnehezebb a túlélés...
Izrael a világ egyik legérdekesebb országa, mert miközben egyfelől a rengeteg vallásos zarándok a szent helyeket keresi föl és ki-ki megtalálja a maga istenét és az abba vetett hite megerődödik, addig a kevésbé hívők visszatalálnak önmagukhoz. Azt hiszem most már értem miért is nevezik Izraelt szinte az összes vallás követői Szent Földnek...
