2013. március 12., kedd

Hello, hello, hello...

Kedves Naplóm!

Karanyi új dala nagyon a fülembe mászott. Hogy van az, hogy minden, aminek köze van Fehér Balázshoz, az ügyeletes szépfiúhoz arannyá válik előbb vagy utóbb? A dús mellszőrzetű Don Juant viheti aki akarja, nekem nem az esetem, de hangja az van, ezt el kell ismernem! Amikor a Carbonfools koncerten több száz ember között behunytam a szemem és mindent kizárva csak a hangjára figyeltem, kétségtelenül volt benne valami nem evilági.

Szóval helló. Helló tavasz! Hála a szupermarketek kiváló polcmarketing stratégiájának gyakorlatilag már bűnösnek érzem magam, hogy még nem kezdtem el tojást festeni. Na jó, nem. Helyette inkább visszatekintettem, mit tudott eddig 2013: kétségtelenül mínuszban vagyunk egy pápával, megvolt a Fradi-Újpest foci rangadó, ByeAlex kiverte a biztosítékot a puszta létezésével és azzal, hogy nemsokára egész Európa tudni fog róla és nem utolsó sorban tegnap elveszítettük az egyik legjobb magyar zenészünket (már 9 évesen énekeltem Cipő után szabadon, hogy a "lovacska elszaladt..."). Szóval eddig nem állunk túl jól. Néhányunk régi pasija is megnősül idén. Tulajdonképpen ezzel úgy vagyok, mint ByeAlex-szel. Egyáltalán nem kavar fel, de azért bizarr.
Előtérbe helyeztem némi, tőlem mostanában merőben szokatlan optimizmust és számba vettem a lehetőségeimet az év hátralévő részére:

-Idén is biztosan lesz még tél, tehát a mostani leárazáson beújított tömérdek téli cucc is hasznos lesz nemsokára!
-Idén valószínűleg nyár is lesz, tehát ismét Balaton, amiben ezúttal a sok csapadék hatására víz is akad majd!
-Még lehet magyar a következő pápa!
-Még elkészülhet a 4-es metró! (ha már optimizmus, legyen kövér!)
-Még láthatom idén élőben Bruno Marst, Eros Ramazottit vagy Mark Knopflert a Budapest Sportarénában vagy bandáimat a Szigeten!
-Még láthatom a mozikban a Másnaposok III-at és az Anchorman 2-t és a Fast and Furios valahányat!
-Még lehet BL győztes az MKB Veszprém kézilabda csapata (vagy a Szeged a vízilabdában, már ha a katalánok nem lesznek résen :))!

Most, hogy Bella egy castingon várja a sorsát, hogy bekerül-e egy reklámfilmbe, rájöttem, hogy ez lehet az év amikor a kutyámból filmsztár lesz (anyukám figyelmezetetett, hogy elnyomott manökeni és színésznői vágyaimat ne a "gyereken" éljem ki, úgyhogy erre azért vigyázok)!

Azt is elhatároztam, hogy amint kinyit az omszki wakecentrum újra "vízre szállok" és megtanulok három év után végre rendesen wakeboardozni, amit egy költözés miatt fel kellett függesztenem egy időre. Idén már áprilisban, a hideg vízben elkezdem, hogy elég időm legyen a nyárig felzárkózni (úgyhogy most próbálok beújítani valami jó kis neoprén szörfruhát, hogy ne kapásból tüdőgyulladással zárjam az első napot). Azért szerettem bele a wakeboardba, mert egy kicsit olyan mint a párkapcsolatok: addig esel hatalmasakat pofára amíg meg nem tanulod megtartani az egyensúlyodat és a deszkán maradni. Amíg nem sajátítod el pontosan a technikáját (taktikáját?) és nem tudsz rendesen elstartolni, soha nem fogsz tudni megtenni egy teljes kört! De minél tovább tartod magad és minél messzebb borulsz be, annál többet kell úsznod a part felé. Ravasz. És sokat segít, hogy megtaláld önmagad, hiszen a vízben csak magára számíthat az ember. Mondjuk a wakeboard olyan szempontból jobb, hogy a kék-zöld foltok és a zúzódások hamarabb begyógyulnak, mint a szív sebei...Szóval ez akár az az év is lehet, hogy viszonylag elfogadható szintre feljesztem a wakeboard tudásomat! :)
Ezek a nagy tavaszi tervek, plusz némi kutyaiskola Bellának és természetesen a 30. születésnapok "ongoing" áradata. Tavaly felejthetetlen élményben volt részünk Barcelonában és idén is megszervezésre vár néhány buli a barátnőknek, akik 2013-ban töltik be a bűvös kort!

Helló 30! Az igazat megvallva én nem félek a bűvös 30-tól, valahogy most olyan periódusomat élem, hogy nem tudnék semmi olyan konkrét dolgot említeni, amitől tartanék. Tulajdonképpen amitől eddig féltem, a legnagyobb igyekezetem ellenére is bekövetkezett. Fogalmazzunk úgy, hogy nincs sok vesztenivalóm. :)
Nálam azt hiszem annyiban változott a helyzet az elmúlt 10 évben, hogy akkor én voltam a DÖGÖS, most pedig én vagyok a DOGOS lány. Legalábbis ezt súgják mögöttem az utcán ha meglátnak a kutyával sétálni. Hát igen, változnak az idők! Mondjuk ez még mindig jobb, mintha azt súgnák egymásnak, hogy: "nézd ott a Bella és a gazdája"! Megjegyzem, ilyenre is volt már példa :)
Én továbbra is próbálom a maximumot kihozni magamból a munkámban, beosztani az időmet a család, a barátaim és a kutyám közt, hogy hasznos tagja lehessek ezeknek a köröknek és mindig ott tudjak lenni, ahol szükség van rám. Ha ezt jól csinálom, akkor 2013-at sikeres évnek könyvelhetem majd el azt hiszem!

És amikor újra és újra kételkedni kezdenék magamban vagy eszembe jutnak a múltbéli hibáim és azokért vádolom magam, akkor csak eljátszom egy kicsit a barátaim gyerekeivel,  vagy kapok egy levelet az egyik legőszintébb kis emberpalántától...és akkor tudom, hogy előbb vagy utóbb minden a helyére kerül és hogy jó helyen vagyok.











Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése