A romkocsma generáció

Kedves Naplóm!


Új év, új törvények Magyarországon. Még véletlenül sem áll szándékomban itt politizálni, viszont akaratlanul is elgondolkodtam azon, ami hetek óta borzolja a budapesti kedélyeket: hogy a belvárosi jegyzők nem adták meg néhány nevezetes romkocsmának az éjfél illetve reggel hat óra közötti nyitvatartásra vonatkozó engedélyt. Ami nagy valószínűséggel az érintett egységek bezárását eredményezi, hiszen ezeken a helyeken a bevétel nagy része éjfél után generálódik.

Akár bevalljuk magunknak, akár nem, mi alkotjuk az ún. romkocsma generációt ma Budapesten. Én, mint oszlopos tag, 9 évvel ezelőtt kezdtem a Romkertben (ahol a főiskola alatt esténként szerdától vasárnapig tartózkodtam, anyukám ironikusan meg is jegyezte, hogy már a lakcímemet is nyugodtan átjelenthettem volna) aztán ahogy a tömeg vándorolt mi is átszoktunk vele az Ötkertbe (gyakorlatilag egy kisebb népvándorlással is felért ez a mozgalom ami a mai napig kígyózó sorokat eredményez az említett helyen), majd később felfedeztem a Lokál szépségeit (csapolt cider, stb.) most pedig, bár jóval kevesebbet járok ilyen helyekre, mint régen, szívesen megnézem az Urimurit a csajokkal esténként.

Egyszer azt olvastam az Elle magazinban, hogy a romkocsmázás, mint fogalom, egy meglehetősen modern kori jelenség, ami azért alakult ki, mert mi, mai fiatalok már nem rendelkezünk azokkal a fényes és kecsegtető lehetőségekkel, mint régen a szüleink ( privatizáció, rendszerváltás, stb.), világválság közepén éljük ifjúkorunkat, ritkán tudunk belevágni vállalkozásba, maradandót alkotni, sokak munkája és megélhetése a mai napig bizonytalan. Az újságíró szerint azért menekülünk ide estéről estére, hogy ne kelljen szembenéznünk a saját sikertelenségünkkel, középszerűségünkkel, a kilátástalansággal, ami körülvesz bennünket, egy sör mellett néhány baráttal körülvéve hallgatjuk a zenét, táncolunk, hogy néhány óra erejéig ne kelljen szembesülnünk a keserű valósággal.
Részben egyetértek az újságírónővel, valóban sokkal nehezebb a mai fiatalok dolga, hiszen tart a gazdasági válság, leépítések zajlanak, a multik sorra hagyják el Magyarországot. Talán tényleg jólesik ezekről a külső tényezőkről kicsit megfeledkezni és időnként végiginni a "házi specialitásokat" a Kazinczy utca kocsmáiban (jó sok van belőlük, úgyhogy a berúgás garantált!), de tagadhatatlan tény, hogy ezek a helyek lassanként világhírnévre tettek szert. Az ún. "ruin pub"-oknak köszönhetően a budapesti éjszakai élet külföldi fiatalok ezreit vonzza hazánkba és veszi fel a versenyt szép lassan Prágával is ezen a téren. És ez bevételt is jelent az államnak, adót az önkormányzatoknak. Egyre gyakrabban szerveznek romkocsmákba például céges bulikat, születésnapokat, lány-, és legénybúcsúkat. Én az egyik barátomat is egy ilyen romkocsmában ismertem meg, és az egyik legszebb emlékem is a Dob utcához iletve a Dobozhoz kötődik, ami az életemet is megváltoztatta.

Van ezeknek a helyeknek valami varázsa! Valami megmagyarázhatatlan vonzereje, amire a honi és külföldi fiatalok egyaránt fogékonyak lettek az elmúlt években. Talán a hangulat vonzott minket először ide: egy ház belső udvarából kialakított szórakozóhely pultokkal, tánctérrel, DJ-vel, hangulatfényekkel, maga volt a megtestesült oázis a zsúfolt, büdös, hangos diszkók sivatagában.

Amíg csak elvétve találkoztunk ilyen helyekkel a városban, minden közelben lakó békében élt velük, de ahogy szinte iparággá nőtte ki magát hasonló vendéglátóhelyek üzemeltetése, a környekbeliek is egyre nehezebben viselték a növekvő zajszennyezést. Soha nem éltem a város pesti részén (hú ez szarul hangzott de nem pejoratív jelleggel értendő :), nem tudok nyilatkozni az ott lakók nevében, de ebben a kérdésben egy barátommal értek egyet, aki szerint nem szabadna bántani azt a kevés dolgot, ami ebben az országban tényleg jól működik, még akkor is, ha ez némi áldozattal jár! A vendéglátás illetve a turizmus nagyon komoly bevételi forrás egy ország számára és nagyon sok válságban sínylődő államnak jelent  ma is valamiféle kiutat a teljes csődből (Görögország, Spanyolország, stb.). Budapest marketingje nem volt éppen kiemelkedő (vagy épp rossz értelemben volt az) az elmúlt évtizedben, mégis megtalált bennünket a filmipar, és tucatjával jönnek hozzánk szórakozni a külföldi fiatalok. És ez hosszú távon mindenképpen kifizetődő!

Akár elhisszük, akár nem, a romkocsmák mára az éjszakai élet szimbólumaivá váltak Budapesten. Sőt! A Szimplában nyaranként rendezik meg a Goubát, egy sajátos hangulatú kis bazárt, ami rengeteg érdekes embert csábít a környékre hétről hétre! Az Ötkertben hatalmas kivetítőn lehet nézni különböző sporteseményeket és még ebédmenüvel is várják délben a környéken dolgozókat. És a szolgáltatások, programok, kiállítások sora ezeken a helyeken végtelen...Remélem előbb vagy utóbb mindenki megtanul élni velük, mellettük és némi kellemetlenség ellenére is megtanulja elfogadni őket és meglátja bennük azt a bevételi forrást amit a létezésük jelent számunkra. Kívánom, hogy így legyen.