Vodka Szódával

Kedves Naplóm!

Miután a világnak nem lett vége, szépen lassan magunk mögött hagyjuk ezt az évet is. Eljött a fogadalmak ideje: leszokom a cigiről, lefogyok 5 kilót, mostantól rendesen edzek, minden vasárnap elviszem suliba a kutyát, nem facebook-ozom annyit és így tovább..Az első perctől kezdve ódzkodtam attól, hogy leüljek átgondolni ezt az évemet, inkább úgy döntöttem, hogy csendesen várom a következőt, bár nehezen tudtam elképzelni robbanásszerű változást jövő hét keddtől! :)
Elvesztettem a legjobb barátomat, a szerelmemet, a lelki társamat..és ha ez önmagában nem lett volna még elég, még egy levélben el is kellett búcsúznom tőle. Miután megírtam, leültem egy kicsit Bellához a szőnyegre és csak néztem magam elé. Próbáltam felállni, de nem ment...úgyhogy maradtam. Olyan fáradtságot éreztem, mint még soha. Nem testi fáradság volt ez, inkább érzelmi...az egész évem a küzdelemről szólt és szinte minden erőmet felemésztette. 2 órával később végre sikerült feltápászkodnom a padlóról de úgy éreztem ha otthon maradok megfulladok, úgyhogy a barátnőmmel elhatároztuk, hogy elmegyünk inni. Merthát mit is csináljon az ember lánya karácsony második napján?!
Csak az igazán elvetemültek mennek kocsmatúrára december 26-án este, így volt ezzel egy barátunk, Peti is, aki mindenképpen kérte tőlem, hogy maradhasson inkognitoban. De persze már akkor ő is tudta, hogy a következő bejegyzés aktív szereplője lesz. :) Néhány huszonéves meg is jegyezte neki, milyen szerencsés, hogy két ilyen jó nővel van dolga így karácsonykor (mi ezt a bókot karácsonyi ajándéknak tekintettük)! :) Ígyhát hárman belevetettük magunkat a dübörgő éjszakába, ahol konkrétan kb. 3 hely volt nyitva. Úgy látszik a karácsony szelleme még egy ilyen kozmopolita nagyvárost is elér...
A Szóda nevezetű tagintézményben kötöttünk ki és néhány ital mellett próbáltuk megszakérteni a világ (és a szerelem) nagy dolgait. Két vodka után egyszerűen csodálatosnak találtam, hogy az egyik kedvenc magyar színészem, Nagy Ervin a szomszéd asztalnál iszogat, miután én pont délután láttam őt a TV-ben egy sorozatban. Négy után pedig már egyszerűen mindenkit csodálatosnak találtam! :)

A bizonytalanságról beszélgettünk...sokan abban a tudatban szeretnek élni, hogy amit nem tudnak, az nem fáj nekik. Sokan elviselik a biztos bizonytalanságot az igazság ellenében, ami sokszor fájdalmas és magányos tud lenni. Én is ilyen voltam. Úgy véltem, ha nem nézek szembe az igazsággal, és hitegetem magam, hogy minden jóra fordul, talán valami csoda folytán tényleg pozitív irányt vesz az életem, a kapcsolatom vagy akármi. Pedig csupán arról volt szó, hogy tologattam a döntéseket és a fájdalmat, amivel később így is, úgy is számolnom kellett. Ugyanakkor nem én lettem volna, ha nem megyek el a végsőkig, ha nem teszek meg mindent..ezt akkor fogadtam meg, amikor a nagynéném halálos ágyánál láttam a régi szerelmét, egy 70 éves férfit zokogni, amiért annak idején nem vette el feleségül őt. Egy embert láttam, akinek egy rossz döntés nyomta a vállát hosszú évtizedek óta és ennek a súlyába szépen lassan beleroppant. Bár egyszer megnősült, hamar el is vált, nincsenek sem gyerekei, sem rokonai és egyedül hagyja majd itt az árnyékvilágot, nem marad utána semmi.
Amikor láttam ennek az embernek a tragédiáját megelevendeni a szemem előtt, elhatároztam, hogy soha nem futok el, ha nehézséggel találom szemben magam és akit szeretek, azért addig fogok küzdeni, ameddig az erőm engedi. Mindig olyan társat akartam magam mellé, akivel teljesen egyértelmű, hogy együtt vagyunk, de ha bármilyen nehézség merülne fel a kapcsolatunk során, az is magától értetődik, hogy együtt oldjuk majd meg azt. Ugyanakkor azt is megfogadtam egy régebbi kapcsolatom után, hogy nem hagyom magam bizonytalanságban tartani, és inkább szembe nézek a fájó igazsággal, minthogy azt a szégyent kelljen átélnem, hogy valaki rajtam gondolkodjon....Én nem gondolom azt, hogy egy opció lennék, hogy kell vagy nem, vagy hogy olyan indokkal legyen mellettem valaki, hogy hát "valakit úgyis el kell venni feleségül"..

Az egyik legjobb barátom, a lengyel Marek szerint: "when there is doubt, there is no doubt." Van aki évekig él egy kapcsolat börtönében, miközben bizonytalan annak jövőjét illetően, de ha szakít akkor is nap mint nap azon vívódik, hogy vajon jó döntést hozott-e. Pedig a válasz egyszerű: ahol kétség van, ott nincs kétség..
Ha nem is teszek semmilyen konkrét fogadalmat 2013-ra, azt biztosan megígértem magamnak, hogy a jövőben olyan emberekre fordítom majd az energiáimat, akikről tudom, hogy számukra én vagyok a fontos, mert nem mindegy, hogy Téged akarnak, vagy csak beérik Veled.....