Szabadság

 

 Kedves Naplóm!

A hétvégén elgondolkodtam azon, mit is jelent a szabadság fogalma. George Michael Freedom című száma óta ikonikus lett a klip és a vele járó életérzés, de mi is a szabdság tulajdonképpen?

 Az értelmező kéziszótár szerint korlátok nélküli állapotot jelent, „amely egy ideális helyzet, amikor egy személy vagy csoport az élet minden egyes területén tetszés szerinti lehetőséggel bír bármivé lenni, bármit megtenni, bármivel rendelkezni, mások ugyanilyen állapotának, illetve a közös környezet fennmaradásának megsértése, lerombolása nélkül.” Erre persze tökéletes példák voltak például a XVIII. században a feudális békjók lerázására irányuló törekvések vagy napjainkban a katalánok 1,5 milliós megmozdulása és népszavazási kezdeményezései az önálló állammá válásra. De egy csoport esetén nem elég egy ember törekvése, hiszen az elnöknek tömegeket kell maga mellé állítania ahhoz, hogy egyáltalán komolyan vegyék a szándékát. Arthur Mas katalán elnöknek például ez a múlt héten nem éppen sikerült, hiszen az előző ciklushoz képest helyet veszített a 135 fős spanyol parlamentben. Mi okozhatta az emberek visszalépését ott ahol egy-egy elszakadáspárti tüntetésen legalább 1,5 millió ember vonul Barcelona utcáira...Politikai elemzők szerint a gazdasági érdekek megkívánnák a szeparációt viszont a nép mégis ragaszkodik ahhoz a fajta biztonsághoz amit Madrid és az állam nyújt számukra.

Egy kapcsolatban pont az ellenkezője igaz: előfordul ugyanis, hogy gazdasági érdek miatt nem akar valaki külön válni a másiktól (legyen az bárminemű materiális ok nem feltétlenül a pénz) de természetesen a biztonság is fontos amit egy másik ember és egy kapcsolat ténye adhat adott esetben. Hibáztatható-e az, aki járt utat nem hagy el a járatlanért és kompromisszumokat köt bizonyos biztonsági tényekzők ellenében? Véleményem szerint nem. A kapcsolatokon túli világ ugyanis könyörtelen. A nők ádáz és kíméletlen küzdelemben igyekeznek megszerezni a partiképest agglegényeket és ebben nem ismernek tréfát. A hétvégén egy új helyre, a BOB-ba látogattunk a lányokkal egy italra (most nagyot akartam mondani, de mivel még a szomszédba is autóval megyek ilyen hidegben, felelősségteljes sofőrként maradtam a limonádénál) és némi beszélgetésre. Ilyenkor teljesen elkalandozik a figyelmem és csak az embereket figyelem, milyen szórakoztatóak, ahogy flörtölnek. A lányokat akik a legelképesztőbb „aligruhákban” billegetik magukat a bárpultnál vagy a srácokat akik úgy néznek végig mindegyiken mintha eléjük tették volna életük legjóképűbb steak-jét a Pampas-ban. Mindig azon tűnődöm ilyenkor, hogy ezt a fajta szabadságot vajon hányan élvezik közülük? Vajon 10-ből hány lány harcol elkeseredetten ezen a húspiacon, hogy végre egy kapcsolat biztos „börtönében” tudhassa magát? Véleményem szerint meglehetősen sokan vannak..

Ugyanakkor én azt gondolom, hogy ha az ember jól csinálja, egy kapcsolatban is maradhat szabad egészséges határokon belül. Hiszen úgysem jó sülve-főve együtt lenni a másik emberrel, néha jót tesz, ha hiányzik a másik, egy kicsit. A kevesebb több, mondják sokan. De itt is meg kell találni azt az egyensúlyt, amivel nem bántod meg a másikat, vagyis nem rombolod le a másik állapotát, ahogy az értelmező szótár fogalmaz, ami szerintem itt a másik bizalmára vonatkozik. És azt bizony a párkapcsolati iskola alsó osztályában is megtanították, hogy a jó kapcsolat alapja a bizalom. De ez egy másik bejegyzés, most nem hiszem, hogy kellően elfogulatlan tudnék lenni ebben a témában.

Van egy harmadik csoportja is a szabadságnak, amikor nem te választod a szabad létet, hanem a másik vagy éppen mások döntése kényszerít bele vagy éppen hajszol bele. Ilyen tulajdonképpen a szakítás is ha nem közös megegyezésen alapul.  Érdekes, hogy ilyenkor nem megkönnyebülést vagy felszabadultságot érzel, hanem tompa ürességet. Nem új utakat, vagy új  embereket keresel (tisztelet persze a bárokban lebzselő kivételnek), hanem puszta megnyugvást. Keresed az utat az elfogadáshoz, a beletörődéshez ami sokszor nagyon nehéz és rögös. Ezt hivatott prezentálni Carrie Bradshaw egyik idézete is:

„I untied myself from Mr. Big, I was free, but there was nothing exquisite about it.”

A szabadsággal az a baj, hogy nem mindenki tud élni vele. Nem mindenki arra használja, amire való. És sokan életük végéig kergetik anélkül, hogy definiálni tudnák a fogalmát vagy tudnák, hogy pontosan mit is keresnek. És van vele még egy probléma is: a szabadág sokszor nagyon magányos dolog – ezt már a Hobo Blues Band is megénekelte és ők már csak tudják! :)