Kedves Naplóm!
Visszavonhatatlanul karácsony lett. Már javában üvöltöttek úton-útfélen a karácsonyi slágerek, előkerültek a sötét színű ruhák, minden lány sötét színűre kezdte lakkozni a körmeit, a megjelent a műsorújságban a Reszkessetek betörők! Az edzés tervem szerves részeként nálam is a hólapátolás lett az új kardio-fitness (sikeresen megelőzte a vásárlást). Nálunk a budai hegyekben ilyenkor zord állapotok uralkodnak, ami egyfelől látványra gyönyörű, de a kocsikat napról-napra kivakarni a néha 30 cm-es hóréteg alól nem mindig arat osztatlan sikert sem nálam sem pedig a szomszédaim körében. Ma reggel is megláttam az alsó szomszédomat, Szabit, vehemensen lapátolni a feljárón, gondoltam besegítek neki, szegénynek biztos van elég baja a magyar elsőosztályban az Újpest futballcsapat kapusaként :) Arról nem is beszélve, hogy Bella megőrül a hóért - az én legnagyobb bánatomra - pici életében most látja először és órákig el tudna ugrándozni kint ilyenkor! Hatalmas beleéléssel csúszkál és rohangál benne amikor kiengedem (sajnos ilyenkor a szomszéd gyerekek hóemberei is áldozatul esnek). Titkon reménykedtem benne, hogy fázni fog és többet tespedünk majd a TV előtt kettesben, de ahogy a mellékelt ábra is mutatja, amíg gazdi vagyok sétálnom kell, na nem mintha annyira bánnám, hogy a téli kilóknak nem lesz akkora esélyük megtelepedni! Tehát már csak Belláért is, lapátoltam keményen...
Nálunk is karácsony lett itt az Andrássy úton, egy hatalmas, gyönyörű karácsonyfát állítottak az Opera elé, néhány jótékonysági egylet kis faházaiban pedig teát, kávét és forralt bort kínálnak a turistáknak és az erre járóknak. Egy múlt századból itt ragadt, cilinderbe és fekete szmokingba-fehér sálba öltözött fickó pedig sült gesztenyét árul, aminek az illata körbelengi a magasztos épületet. Amikor épp arra megyek el, és megcsapja az orromat az illat, szép emlékek jutnak eszembe...
A decemberben mindig azt szerettem, hogy olyan üzletek és vendéglátó egységek is kinyitottak vasárnap, amik az év több szakában zárva tartották kapuikat a hét utolsó napján. Így voltam én is a kedvenc reggelizőhelyemmel, a Sarki Fűszeressel. Így hát reggel fogtam magam és hólapátolás után a hónom alá vettem a laptopomat és lementem enni (és írni). A törzshelyekben az a nagyszerű, hogy amikor belépsz az ajtón már odateszik a kedvenc tejeskávédat főni vagy ha esetleg kakaót rendelsz, megkérdezik, hogy valami gond van-e, hogy ma nem a szokásosat kéred..erre mondjuk az én esetemben volt példa az utóbbi pár hétben...Érdekes, amikor az ember életében változás történik, még a szokásos dolgok is sokszor idegennek tűnnek, vagy csak egyszerűen meg akarunk próbálni azokon is változtatni. (Tegnap anyukám is megkérdezte, hogy nem akarom-e visszafesteni a hajam szőkére, az mégiscsak vidámabb szín, hátha feldobna....néha nem értem az őseimet, egészen furcsák tudnak lenni :) Még jó, hogy a kedvenc tejeskávémhoz (mézzel!) a Sarki Fűszeresből még most is ragaszkodom. :) Nemcsak azt imádom itt, hogy bártan be lehet hozni kutyát is télvíz idején, hanem hogy olyan kiszolgálásban részesülsz, ami páratlan manapság (vendéglátós családból jövök, tehát tudom miről beszélek). Ez a kis delikátesz az újlipótvárosiak kis szigete, itt mindenki ismerősként üdvözöl mindenkit és az ott dolgozók is pontosan tudják ki-kicsoda vagy éppen hogy issza a kávéját. Én az idei beiglit is itt rendeltem, a házias énemet kicsit kiraktam az ablakba mostanában, sosem motivált, ha magamnak kellett főznöm és Bella sem a legmegbízhatóbb közönség ilyen téren (miután mindent megeszik ami az útjába kerül). És így egy kicsi gondot anyu válláról is levettem az ünnepi készülődéssel kapcsolatban.
Olyan legendákkal is volt szerencsém sokszor itt beszélgetni és együtt kávézni, mint az olimpiai bajnok vízilabdázó, Dr. Szívós István, a televíziós legenda, Rózsa György és még sorolhatnám. Emlészem arra a januári napra amikor berontottam a Fűszeresbe az eindhoveni vízilabda Európa-bajnokságra szóló jegyeimet lobogtatva. Pista bácsi csak annyit mondott csendesen és bölcsen: "Jó magának, kedvesem!" Igen, Pista bácsinak igaza volt, tényleg jó volt nekem. (A másik kedvenc mondásom tőle egyébként: "Tudja miért választottam én annak idején a vízilabdát, kedvesem? Mert én egy nagyon gyáva ember vagyok!")
Pontosan ismertem a környéket. Minden szegletét. Amikor átnéztem a Szent István park túloldalára, eszembe jutott, hogy ott csupán egy röpke pillanatig lehettem boldog. A közelmúlt történései megértették velem, hogy felégettem az összes hidat, ami átvezetett a parkon..
Korán volt és viszonylag kevesen jöttek még reggelizni. Egyedül voltam, a karácsonyi hangulatban pompázó kis Sarki Fűszeres meghitt magányában...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése