Ha már egyszer rászántam magam arra, hogy valahogy rendet teszek az életemben, a pénzügyeimnek is utána kellett néznem, így hát hosszú idő óta először ellátogattam a bankom egyik fiókjába a belvárosban. Egy ilyen látogatás nekem általában felér egy egzotikus utazással, ugyanis a nagyrészét nem értem annak a nyelvnek amit ilyen helyen beszélnek az emberek. A pénzügy világa meglehetősen távol került tőlem az üzleti főiskolán, mivel olyan hamar orientálódtam a marketing felé, amilyen hamar csak módom nyílt rá. Ezért csak ültem és okosan néztem az előttem ülő hölgyre, aki sorolta a befektetéseket, lekötéseket és a számomra teljesen idegen pénzügyi tranzakciókat. Már épp elég nyomorúságosnak éreztem magam amikor a jövőbeli (értsd 6-10 év) terveimről meg a gyerekeim számáról érdeklődött illetve nem túl magabiztosan besorolt a 35 év alatti korcsoportba (idézem: "Ön még nincs 35...igaz?")... de a kegyelemdöfést a legújabb befektetési ajánlattal vitte be, amikor is elkezdte lelkesen ecsetelni, hogy az első 2000 (vagy valami hasonló számú) új ügyfél aki megköti, dedikált vízilabdát kap ajándékba (touche!)...Ez volt az első szó, amit ismertem a mondandójából, túl jól ismertem. Valószínűleg megérezte, hogy rossz ajtón kopogtat, ugyanis amikor ráemeltem az "ugyemostcsakviccelsz" tekintetemet (elég rémisztő, komolyan), azonnal befejezte a mondókáját. Miután realizáltam, hogy többé már itt sem vagyok biztonságban, úgy döntöttem, hogy erre a nagy horderejű döntésre még nem vagyok felkészülve. Itt a jövő éveimről, terveimről kellett volna nyilatkoznom nekem viszont még arról sem volt még lövésem sem, hogy jövő héten hol leszek. Ígyhát elnézést kértem, megköszöntem szépen a tájékoztatást, elbúcsúztam és megígértem, hogy visszajövök ha átrágtam magam az ajánlatokon. Tulajdonképpen fogalmam sem volt milyen befektetést válasszak, csak egyet tudtam biztosan: hogy nem akarok dedikált vízilabdát!
Miután elindult a napom, több dolog is realizálódott bennem egyszerre: lemondott a pápa és idén is elkövetkezett a Hallmark, a virágárusok, a fehérneműkereskedők és a csokiboltosok ünnepe, a Valentin nap (ha foglalkoztatnának a konspirációs elméletek, még akár párhuzamot is vonhatnék közöttük :)). Félreértés ne essék, semmi gondom a szerelmesek ünnepével, kifejezetten aranyos és szórakoztató városszerte virággal rohangáló és édességboltban sorbanálló pasikat látni, de a rádiós kívánságműsorok repertoárja a Bryan Adams: Please forgive me, Mariah Carey: Can't live és ehhez hasonló számokkal még egy jóval erősebb idegzetű szinglinél is kiverte volna a biztosítékot! Egyáltalán, miért kér valaki ilyen síron túli, szakítós-gyanús számot a szerelem ünnepén?! Mindenkinek vidám dalokkal kellene megörvendeztetni a másikat, nem?! A szerelem olyan vidám dolog, vagy rosszul emlékszem (mármint a normális, amikor mindkét fél ugyanazt érzi)? Furcsák az emberek, néha nem értem őket...
Szóval miért nem hat meg február 14? Nagyjából azért amiért a Szilvesztert sem bulizással töltöm általában: nem szeretem, ha valamit rám akarnak erőltetni. Idegesít a tudat, hogy arra kényszerítenek, hogy tegyek úgy ahogy mások azon a napon, mert az nekem jó. De miért? Nekem más elképzeléseim vannak a szerelem kifejezéséről. Nekem sosem kellett ahhoz hónap forduló, évforduló, névnap, születésnap vagy Valentin nap, hogy meglepjem azt, akit szeretek. Egy vacsorával, egy szexi fehérneművel vagy egy aprósággal mindig szívesen kedveskedtem. Szerintem az egésznek pont az a lényege, ha épp meglátsz valamit, amiről Ő jut eszedbe és szerinted örülne neki, akkor miért ne tegyük boldoggá a másikat azzal a kis valamivel, még ha nincs is semmiféle alkalom az ajándékozásra?! Csak úgy...
Egyébként idén találtam valamit, ami kifejezetten szórakoztat a Valentin napban, a mémek sokaságát, amik ellepték az internetet ezen a csodás ünnepen. Csak egy gyöngyszemet emelnék ki:
Egyébként az a véleményem, akinek kutyája van, az sosincs egyedül, ő biztos lehet abban, hogy valaki egészen biztosan szereti. És nemcsak Valentin napon... Az igaz, hogy a napi aktuálpolitikai helyzetet nem tudjuk megbeszélni házi kedvencünkkel, viszont sokszor több szeretetet tudnak adni ezek a kis lények, mint a minket körülvevő embertársaink. Bella kutyusom holnap ünnepli 1 éves születésnapját ígyhát úgy döntöttem, idén ő lesz az én kis Valentinom. A sok ínyencségen túl megleptem egy sípoló gumicsirkével is, mivel a hatalmas játékrepertoárjából kizárólag egy teniszlabda érdekli, amit még nyáron kapott. Sehová sem megy nélküle (és még mondja valaki, hogy a kutyák nem hasonlítanak a gazdájukra)...
Bellát 4 hetesen láttam meg egy Tolna megyei kis faluban, Faddon, egy hobbitenyésztő udvarán. 7 hetes volt, amikor elmentem érte és elkezdődött a közös életünk. Úgy gondolom, minden ember életében óriási dolog az első kutya. Én tavaly értem meg arra, hogy úgy éreztem, magamra tudom vállalni ezt a hatalmas felelősséget. És mostanáig nem is tudatosult bennem, hogy életem egyik legjobb döntését hoztam aznap. Nem túlzás, hogy teljesen megváltoztatta az életemet, nagyon sok örömöt hozott és ez azóta is töretlen. Így visszatekintve pedig valóban azt látom, hogy én neveltem fel, hozzám ragaszkodik, engem szeret és követ bármerre megyek, minden új helyzethez kiválóan alkalmazkodik. Kislány korom óta német dogot szerettem volna, mert a legemberközpontúbb és egyik leghűségesebb kutyafajta a világon. Egy óriási mackó, aki imádja a gyerekeket, békés, nyugodt, de egyúttal nagyon kell rá vigyázni, mert kellő odafigyelés hiányában komoly egészségügyi problémái adódhatnak.Bellus vagy Belluska a beceneve (apukámnak csak Béla vagy Béci, látszik, hogy nem a Twilight-on szocializálódott, egyébként az olasz "szép" szó miatt kapta a nevét és nem Kristen "vámpírakaroklenniBella" Stewart után). Néhány képben bemutatom, hogy lett az én "kis" Bellámból ma már nagy Bella, aki 2 hét múlva iskolás lesz és a Tükör módszer segítségével ( bővebben róla itt: http://tukormodszer.hu) végre elsajátítja a kultúrált és felnőtt viselkedést, hogy ne mindenki szegény gazdáján röhögjön, akit a 60 kilós kutya kénye-kedve szerint vonszol nap mint nap utcáról utcára. :)
A Babi Néni Beach House (BNBH), a nyári rezidenciánk medencéjénél:
A dogok egyik legkényesebb testrésze a szemük, hajlamos begyulladni, a túlzottan lelógó szemeiket pedig gyakran plasztikázni kell. Bellusnak is volt egy porcleválása, de a szemész és az állatorvos folyton figyeli, hogy minden rendben legyen vele. Itt éppen az altatásból ébred a műtét után:
Csak egy pár képet mutattam meg a több száz közül az elmúlt nagyszerű évből Bellával. Remélem nagyon sok közös év vár még rám és leghűségesebb társamra! :) Boldog születésnapot Bellus!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése