Home sweet home

Kedves Olvasó!

Na jó beismerem, ez egy kicsit nagyképű volt, de még mindig kísérletezgetek a megszólítással, hogy autentikus legyek, keresem az igazit. :)

Lassan 10 éve élek Budapesten és mindig irigyeltem magam azért, hogy bármikor, ha elegem volt a nagyvárosból, az emberekből, csak beülhettem a kocsimba és levezethettem Zemplénbe a családomhoz, ahol tiszta levegő, nyugalom és finom házikoszt várt. Mindig voltak jelek, amikből arra következtettem, hogy ha még egy percet itt kell maradnom egészen biztos, hogy megbolondulok. Így volt ez múlt szombat reggel is. Gyanútlanul sétálgattam egy normafai ABC polcai között reggeli után kutatva amikor megláttam az üdítő szekciónál néhány üveg Solan de cabras vizet...nem voltam felkészülve, hogy a barcelonai háztartás állandó résztvevői közül bármelyik is rámintegethet egy magyar közértben. Ott álltam a bolt közepén és zokogtam mint egy kislány...Hogy is van abban a dalban? "elég lesz mindig 4 liter, hazáig eljutsz ennyivel.." nahát nekem nem volt elég, benzinből legalábbis semmiképp és nem Sátoraljaújhelyig, de mennem kellett. Muszáj volt.

Amikor a semmiből újra kell építened magad, jobb, ha oda térsz vissza először is, ahonnan elindultál. Részletenként kell összeraknod minden kis mozaikot, hogy visszakapd önmagad, a céljaidat és megértsd, ki is is vagy valójában. Ha te nem látod át, akkor mások sem fognak megérteni soha. Nekem nagy szerencsém van a családommal. Nem kérdeznek. Soha nem is kérdeztek. Látják, hogy vívódom magamban, de tudják, ez az én harcom és talán egy kicsit örülnek is, hogy nem zárom ki őket teljesen belőle. Ugyanakkor megértik a fájdalmamat és amikor csalódom, azt látom rajtuk, hogy ők is csalódtak..hát igen, néha azt érzem, ők jobban szeretnék, hogy boldog legyek mint én magam :)

A zempléni hegyek mindig megnyugtatnak, olyan erőt sugárzóak. A levegő olyan friss, hogy szinte beleszédülsz és azt érzed, hogy magát az életet szívod magadba. Újra és újra. Bejártam a fél világot, de ehhez foghatót sosem éreztem, úgy hívják: otthon. Vannak sokkal szebb, melegebb és izgalmasabb helyek, de mindig ide jövök HAZA. És ez már egy biztos pont, egy biztos alap, ha valahonnan jövök akkor tartozom is valahová, vagy nem?

Két nap pihenő és egy befejezett könyv után visszajöttem a forgatagba, hogy elkezdjem a hetet. Sok mindent volt alkalmam végiggondolni és úgy döntöttem újra embert faragok magamból ( nem nőt, ott még nem tartunk, de valami olyasmit). :) Ott álltam sápadtan, legyengülten, kicsit meg is fázva, életem egyik legrosszabb periódusában, lógtak rajtam a cuccaim..ahogy két évvel ezelőtt, most is csak egyvalakit tudtam elképzelni, aki segíthetne visszaváltozni.
Ígyhát felhívtam..

Folyt. köv..